Mit érzel belőle? Ütőfa és borítás a játékos szemével
Frissítve: 7 órával ezelőtt
Figyelem: ez egy hosszabb, technikai cikk. Ha csak a lényegre vagy kíváncsi, olvasd el az alábbi gyors összefoglalót. A részletes leírás lentebb olvasható.
Gyors összefoglaló
Tisztafa: hosszabb labdatartás, jobb érzet, könnyebb pörgetni. Lassabb, kisebb a sweet spot.
Karbon fa: gyorsabb, nagyobb sweet spot, de rövidebb érintés és kisebb hibahatár.
Belső karbon: kis erőnél fás, erős ütésnél bekapcsol. Külső karbon: már kis erőnél is gyors és közvetlen.
Tenzoros borítás: rásegít, kevesebb erővel is gyors. Kínai, tapadós: az erőt neked kell beletenni, cserébe erős pörgetés és biztos rövid játék. Hibrid: a kettő között.
Puha szivacs: kis erőnél kel életre, de erős ütésnél átütöd. Kemény szivacs: több erő kell hozzá, de magasabb a plafonja.
Fonákra általában puhább borítás kell, mint tenyeresre.
Egyszerre csak egy dolgot változtass, különben nem tudod, mi segített.
A részletes leírás lentebb olvasható.
Az L&H Sport blogján már van egy részletes útmutató a pingpongütő-választásról, amely sorra veszi a fatípusokat, a borításokat és a jelöléseket. Ez a cikk egy lépéssel tovább megy. Nem azt mutatja meg, milyen kategóriák léteznek, hanem azt, hogy mit érzel belőlük az asztalnál, és melyik tulajdonsághoz mi köthető.
A cikk a sima borításokra és a támadójátékra fókuszál. A végén egy hibakereső táblázatot is találsz: ha valami nem úgy megy, ahogy szeretnéd, ott megnézheted, mi lehet az oka a felszerelésedben.

Három fogalom, amivel minden érthetővé válik
Mielőtt a fákról és a borításokról beszélünk, érdemes tisztázni három szót, amelyek minden tesztben előkerülnek.
Labdatartás (dwell time): mennyi ideig „ül” a labda az ütőn. Ha hosszabb, több időd van pörgetni és irányítani. Ha rövidebb, a labda gyorsabban és laposabban indul.
Ív (throw): milyen magasan indul a labda az ütőről. A magasabb ív biztonságosabb, a hálón könnyebben átmegy. Az alacsonyabb ív gyorsabb és veszélyesebb, de kisebb a hibahatár.
Fokozatok (gears): mennyire követi az ütő a mozdulatod erejét. A jó „fokozatú” ütő kis erőnél lassú, nagy erőnél gyors. A kevés fokozatú ütő mindig nagyjából ugyanolyan gyors, akármekkora erővel ütsz.
Ugyanaz a topspin magasabb ívvel biztosabban megy át a hálón, alacsonyabb ívvel gyorsabb, de kisebb a hibahatár.

magas és alacsony ív · oldalnézet
A fa: amit a kezedben érzel
A fa adja az ütő alapkarakterét. Ugyanaz a borítás egy lágy tisztafán és egy kemény karbon fán két teljesen más ütőt eredményez.
Tisztafa: a labda „ráül”
A tisztafákon a labda hosszabban érintkezik az ütővel. Ezt úgy érzed, mintha a labda ráülne a borításra, és te vezetnéd el. Pontosan tudod, hol találtad el, ezért könnyebb a technikát fejleszteni és pörgetni. Cserébe kisebb a sweet spot, és a nagy sebességhez neked kell több erőt beletenni.
Az ötrétegű fák általában lágyabbak, a hétrétegűek merevebbek és gyorsabbak, de ez sem szabály: a fafajták és a rétegvastagság legalább annyit számítanak.
Karbon: nagyobb sweet spot, rövidebb érintés
A karbon (vagy más szálas) réteg merevebbé teszi a fát. Kevesebb a rezgés, nagyobb a sweet spot, és ugyanakkora erővel gyorsabb labdát adsz. A labdatartás viszont rövidebb, ezért a hibákat is gyorsabban „visszakapod”. A karbon fához stabil technika kell, különben a plusz sebesség inkább hibát termel, mint pontot.
Belső vagy külső karbon: a kapcsoló helye
Ez a különbség a legtöbbet számít, mégis kevesen ismerik.
Külső karbon: a karbon közvetlenül a borítófa alatt van, így már kis erőnél is működik. Közvetlen, kemény, gyors érzet, de a rövid játékban is „pattog”.
Belső karbon: a karbon mélyebben, a mag mellett van. Kis erőnél szinte tisztafaként viselkedik, és csak erős ütésnél kapcsol be. Ettől lesz jó a rövid játék és erős a támadás.

külső és belső karbon · 5+2 rétegű fa keresztmetszete
A két fa ugyanabból az anyagból áll, mégis máshogy játszik: minél közelebb van a karbon a felülethez, annál hamarabb érzed a hatását.
Én egy éve belső karbonos fával (DHS Hurricane 301) játszom, és pontosan ezt érzem: a háló közeli nyesés lassú és puha, a kontratopspinnél viszont hatalmas a tartalék.
Borítófa: a felső réteg hangja
A legkülső farétegnek is van szerepe. A koto kemény és feszes, a labda közvetlenebbül pattan róla. A limba puhább, a labda tovább marad rajta, több pörgetést ad. A hinoki különleges, nagyon jó érzetű japán fa, de drágább.
A borítás: a motor
Ha a fa az ütő alváza, akkor a borítás a motorja. Itt dől el, mennyit segít neked az ütő, és mennyit kell neked beletenni.

Tenzoros borítás: rásegítés
A tenzoros borításokba gyárilag feszültséget visznek. A gyakorlatban ez olyan, mint a szervókormány: kevesebb erővel is gyors, pörgetős labdát kapsz. Középtávolságból, kontrában és blokkban is sokat segít.
A hátulütője, hogy a rásegítés a rövid játékban is jelen van, ezért ott finomabb kéz kell. A tenzoros borítások drágábbak, és hamarabb kopnak.
Kínai, tapadós borítás: te vagy a motor
A tapadós borítások kevés katapultot adnak, az erőt neked kell beletenni. Ha jól csinálod, a labda nagyon pörgetős és alacsony lesz, a rövid játék pedig biztos. Ha viszont nem húzod ki rendesen az ütést, a labda lassú és hálóba megy. Ezek a borítások teljes mozdulatot és jó technikát igényelnek.
Fontos tudni, hogy az utólagos boosterezés (amikor a borítást otthon olajjal „felfújják”) az ITTF szabályai szerint tilos.
Hibrid: a kettő között
A hibrid borítások tapadós vagy félig tapadós felszínt kombinálnak tenzoros szivaccsal. A kínai pörgetésből és az európai rásegítésből is kapsz valamennyit. Jó választás, ha a tapadós érzetet szereted, de nem akarsz minden labdát teljes erővel kihúzni.
Szivacskeménység: a rugó
A szivacsot képzeld el rugóként.
Puha szivacs: könnyen összenyomódik, ezért kis erővel is „életre kel”. Magasabb az ív, nagy a kontroll. Erős ütésnél viszont a rugó „elfogy”: a labda átüt a szivacson, és üres, tompa érzetet kapsz.
Kemény szivacs: több erő kell az összenyomásához, de sokkal magasabb a plafonja. Laposabb, gyorsabb labdát ad, viszont lassú ütéseknél kevésbé „harap”.

A puha szivacs kis erőnél ad többet, a kemény nagy erőnél. Az a jó választás, amelyik a te tipikus ütéseidhez illik.
A keménységi számokat csak azonos gyártón vagy skálán belül érdemes összevetni. A japán és az európai skála is eltér, a kínai fokok pedig egészen mást jelentenek.
Vastagság: mennyi rugó van alattad
A maximális vastagságú szivacs (kb. 2,1–2,3 mm) gyorsabb és több pörgetést ad, de nehezebb. A vékonyabb szivacs (1,8–2,0 mm) közvetlenebb, kontrolláltabb és könnyebb. Ezért van az, hogy sokan tenyeresen maxot, fonákon vékonyabbat vagy puhábbat használnak.
Hibakereső: ha ezt tapasztalod, ezen érdemes változtatni
Amit tapasztalsz | Valószínű ok | Mit érdemes kipróbálni |
A topspinjeid hosszúra mennek, kiszállnak | Túl gyors vagy túl katapultos az összeállítás | Lassabb fa, vagy kevésbé dinamikus borítás |
A nyitás alsó pörgetésre hálóba megy | Túl kemény szivacs, amit nem tudsz aktiválni, vagy túl alacsony ív | Puhább szivacs, vagy magasabb ívű tenzoros borítás |
A fogadás és a rövid játék hosszú, felpattan | Túl dinamikus a fa vagy a borítás kis erőnél | Belső karbonos vagy tisztafa, kevésbé katapultos borítás |
Erős ütésnél „üres”, tompa az érzet | Átütöd a szivacsot | Keményebb szivacs |
A blokkjaid kiszállnak | A felszerelés érzékeny a bejövő pörgetésre | Zártabb ütőszög, vagy egy kevésbé gyors borítás a fonákon |
Lassú labdán kevés a pörgetés | Túl kemény szivacs vagy túl merev fa | Puhább szivacs, vagy rugalmasabb fa |
Egy szett után elfárad a karod, lassú a váltás | Túl nehéz az ütő | Könnyebb fa, vagy vékonyabb szivacs a fonákon |
Egy fontos szabály: egyszerre csak egy dolgot változtass. Ha a fát és mindkét borítást egyszerre cseréled, nem fogod tudni, melyik változtatás segített és melyik rontott.
Fejlődési lépcsők
Nem kell rögtön a leggyorsabb felszereléssel kezdeni. Egy jól bevált út:
Kezdet: tisztafa (ALL vagy OFF-) és közepes keménységű, kontrollált borítás. Itt a technika épül.
Első váltás: gyorsabb tisztafa vagy belső karbon, keményebb tenzoros borítás tenyeresen.
Haladó szint: karbon fa és kemény borítás, a játékstílusodhoz igazítva. A belső karbon a rövid játékra, a külső karbon a közvetlen, gyors támadásra jó.
Akkor lépj tovább, amikor a jelenlegi felszerelésed már korlátoz: azt érzed, hogy a jó ütéseid sem elég gyorsak, nem pedig azt, hogy a rossz ütéseidet szeretnéd gyorsabbá tenni.
Egy működő példa: az én összeállításom
Fa: DHS Hurricane 301 (belső ALC, koto borítófa)
Tenyeres: Xiom Jekyll & Hyde C 55,0 (55°-os, kemény tenzor)
Fonák: Stiga DNA Hybrid M (47,5°-os hibrid)



Az elmúlt egy évben Andro Nuzn 55 és Victas V15 Extra borításokkal játszottam ezen a fán, most váltottam a fenti párosra. Az elv ugyanaz maradt. A belső karbon kis erőnél lassú, így a gyors borítások mellett is megmarad a finom rövid játék. A kemény, 55°-os tenyeres borítás erős ütésnél nem fogy el, a fonák puhább, hibrid szivacsa pedig a rövidebb mozdulathoz és a tapadósabb, pörgetős érzethez illik. Mindkét új borításról részletes teszt is készül. A fáról már olvasható egy teszt az LH blogján („DHS Hurricane 301 – teszt egy év után”).
A fa és mindkét borítás – a DHS Hurricane 301, a Xiom Jekyll & Hyde C 55,0 és a Stiga DNA Hybrid M – megtalálható az LH Sport kínálatában.
Összegzés
A jó ütő nem a leggyorsabb ütő, hanem az, amelyik a te mozdulataidat erősíti. Ha érted, mit csinál a labdatartás, az ív, a karbon helye és a szivacs keménysége, akkor a saját érzéseidből is ki tudod olvasni, mit érdemes változtatni. A típusokról és az LH összeállításairól a blog meglévő ütőválasztási útmutatójában találsz részletes áttekintést.


Hozzászólások